Torocko.eu
Torockó népi építészete

Ahhoz, hogy Torockó az ezredfordulóra az erdélyi magyar népi építészet egyik legértékesebb megmaradt gyöngyszemévé vált, furcsa módon a település életének két sajnálatos eseménye járult hozzá: az 1870-es tüzvész és 1880 után a vasbányászat megszünése.

Máig sem tisztázott, hogy a tüz gyújtogatás vagy a véletlen müve volt. Az a tény, hogy a Piactér házai égtek le, ahol a legtehetösebb torockóiak laktak, gyújtogatásra utal. Az is biztos, hogy a hajdani, föleg fából épült, kémény nélküli házak hamar kigyulladtak. 1870 tavaszán Torockó szép piacterét üszkös gerendák és romok vették körül. Akkori feljegyzések szerint 40 ház égett le.

Természetes, hogy mindenki anyagi lehetöségeihez mérten a lehetö leghamarabb szerette volna újraépíteni otthonát, de látván a tüz pusztítását, féltek a fától, mint építöanyagtól, és házaik falát köböl rakták. Egyforma a házak magassága, és nagyjából a terjedelme is. Egyik építtetö sem akart lemaradni a szomszédtól, de hivalkodni sem szeretett volna egy egészen más méretü vagy formájú épülettel.
A Torockói fötéri hazak egységes stílusban voltak megépítve.
A házak stílusa nem falusi portára utal, hanem városias jellegü. Végre a torockóiak köböl rakott házaikkal ország-világ elé tárhatták legnagyobb büszkeségüket, hogy ök szabad polgárok, nem egy falu, hanem egy város lakói!
Hogy ezek a házak a mai napig is ugyanolyan formával, mérettel, ablakkerettel és ajtókkal maradtak, az anyagi lehetöségek leszükülésével magyarázható. Egészen biztos, hogy ha 80 évvel ezelött nagy gazdasági fellendülés lett volna Torockón, sokan modernizálták volna házaikat, s ha falát nem is, de ablakait, ajtóit, pincéit valószínüleg átalakították volna.

Szerencsére nem ez történt. így alakulhatott ki Torockónak az a sajátos állandóságot sugalló hangulata, ami a felfokozott ütemü ezredfordulós években élö ember számára olyan különleges érték.

Torockó népi építészete már a múlt században is számos kutató érdeklödését felkeltette. De a település rendszeres felmérésére és müemlék jellegü házai védelmének megszervezésére csak a kilencvenes években került sor a Transylvania Trust megalakulásával.

Torockó fötere felülnézetböl.
Az alábbiakban Torockó népi építészetének bemutatását a Trust egyik munkatársa, Furu Árpád építészmérnök nyomán tesszük:

A legrégibb típushoz tartozó kb. 10 épület, mely jórészt a település szélein maradt fenn, a 18. század végének és a 19. század elsö felének építészeti formakincsét tükrözi. Ezek a házak fából épültek, sajátosságuk, hogy csak az ablakkeretig tapasztották be és meszelték le öket, ezen felül a gerendákat szabadon hagyták. 
Alaprajzukat tekintve két, vagy gyakrabban három helyiséget foglalnak magukba. Azt a szobát, amit a helybeliek elsö háznak neveznek, a konyhát, korabeli nevén a pitvart, és a hátsó házat vagy kamrát.Jellegzetessége még ezeknek a házaknak az egyetlen nem centrálisán elhelyezkedö utcai ablak és áfából készült egyszerü ablaktábla. A tetöt zsindellyel fedték, nem volt külön épített kéményük, hanem a tetöszerkezeten alakítottak ki ún. füstlyukakat.

A második típushoz tartoznak azok a köépületek, amelyeket az 1870. évi tüzvész után emeltek. Körülölelve a piacteret meghatározzák Torockó egységes településképét. Ezen típus egyéniségét az arányaiban és díszítésében egyaránt jellegzetes homlokzatépítés adja: a vasból készült utcai pinceajtó, mely a boltozott pincébe vezet, a két kis pinceablak, az elsö szoba két zsalugáteres ablaka, az oromfalon levö ablaknagyságú nyílás, melyen a betakarított termést emelték be a padlásra, valamint a gondosan, polgári ízléssel kiképzett klasszicizáló ornamentika, a párkányzatok és stukkó díszítések. Mivel ezek a házak egyszerre, néhány év leforgása alatt épültek, építészeti formakincsük egységes. Változatosságukat a díszítöelemek kialakítása és ezeknek a fehérre meszelt homlokzaton történö elrendezése adja. Alaprajzukat tekintve, eredeti formájukban az elsö típus örökségét veszik át, azaz szoba (elsö ház) - konyha (pitvar) - kamra (hátulsó ház) felépítésüek, jellemzö a háromosztatú házak utólagos kiegészítése is.
A boltozott pincék az utcai ajtón kívül az udvarról is megközelíthetöek. Ezeknek a házaknak már kéményük van, és cseréppel fedték öket. Különös figyelmet érdemelnek a vasmüvesség igen finom ízléssel elkészített termékei, melyek ezen házak tartozékaiként (ablakrácsok, táblák, zárak, kilincsek) meghatározzák Torockó jellegzetes faluképét.

A harmadik típust a századforduló és az ezt követö évek épületei képezik, melyek alaprajzukban és tömegarányaikban a második típus mintájára épültek, de kevesebb gonddal, jóval egyszerübben, igen csekély díszítéssel. Anyaguk esetenként már tégla. Ezek az épületek is - a faluképbe jól beillö egységes jellegük folytán -építészeti szempontból becsülendö értékek.
Tipikus ház, elonézetböl
2. Lapos öltéssel készülnek az írásos, helyi elnevezéssel rámán varrott kézimunkák. Azért rámán varrott, mert a mintával kiírt, kirajzolt vásznat ráfeszítik egy fakeretre, így sokkal könnyebben, szabályosabban és szebben lehet kivarrni. Hogy a minta vonala még hangsúlyosabb legyen, száröltéssel körbevarrják, inazzák.
Az igazi, szép rámán varrott kézimunkának színe-visszája szinte egyforma. Sajátosak a minták elnevezései is, van nagykígyós és kiskígyós, petrezselymes, állóliliomos, folyótulipános és tölgyfaleveles elnevezésü minta, hogy csak a legismertebbeket említsük.
A fehérre meszelt, egyszerü belsövel rendelkezö unitárius templomban különösen jól mutatnak a szeretettel és hozzáértéssel készített színes kézimunkák.
A varrottasokhoz általában kék vagy piros cérnát vagy fejtot használnak.
Az egyetlen megmaradt vízimalom, melynek gerendáját 1723-ban készítették.
lehetöségeit meghaladó szélesebb társadalmi összefogást igénylö feladat.
Erdélyben a templomokat ünnepélyessé és vidámmá teszi az a sok varrottas, amivel a hívek kidíszítik ezeket.
Varrottasok készülnek konfirmálási emlékként, kegyeletböl, elhalt családtag emlékére vagy más alkalomból. Varrottasok díszítik a torockói unitárius templomot is, így az a turista, akinek nincs alkalma benézni torockói magánházba, némi ízelítöt kaphat itt a torockói varrottasok szépségéböl.
A felmérés eredményeképpen megállapítottuk, hogy a falu épületállagának 33,6 százaléka kiváltképpen értékes, több mint száz éves épület.
Torockó építészeti, néprajzi és népmüvészeti értékeinek védelme és megtartása e kis közösség
Szöveg forrás: Hantz Lám Irén "Torockó Útikalauz" c. könyve. Fotókat készítették: Varga-Szia Andrea, Rozsnyai Árpád és Délczeg András
Ezek a kézimunkák két fajta varrástechnikával készülnek:
1. Keresztszemes öltéssel, ezt szálánvarott szemes vagy szeminas varrásnak nevezik a helybéliek. A mintát szálszámolással varrják alulról felfele vagy felülröl lefele haladva. Ezzel az alapanyag szálait annyira összehúzzák, hogy jellegzetes kiemelkedö felületet nyernek.
Director Firme Real Web